A horgászfelszerelések különbözőségét elsősorban a halfogási módok határozzák meg. Hazánkban a leggyakrabban műveltek három fő ágra oszlanak: az úszózásra, a fenekezésre és a pergetésre. Mindegyiknek sok-sok variációja van, melyekhez ezernyi kütyü szükségeltetik, de most leginkább azokkal az alapfelszerelési eszközökkel foglalkozunk, mellyel, ha egy kezdő kimegy a vízre, képes lesz halat fogni. De tartsuk be a fokozatosság elvét. Mert ha valóban komolyan meg akarunk tanulni horgászni, járjuk végig az iskolát a kezdetektől.
Attól senki sem lesz igazi, nagytudású, sokoldalú horgász, ha befizet a nagyhalas tócsára és akárhova dobva, akármivel fog öt pontyot hatvan kiló összsúlyban. Nem fog számára örömet okozni a normál körülmények között, sokkal nehezebben megfogható természetes vízekben élő hal, az igazi zsákmány, mert az az igazi peca.
Először fogjunk állóvízben kis keszegeket finom pecával, majd merészkedjünk ki folyóvízre és ott is, aztán finom orsós készséggel úsztatva nagyobb keszegekre, kárászokra, kisebb pontyokra horgásszunk. Aztán élvezzük ki a fenekező kapásjelzőjének, vagy vékony spiccének a rezdüléseit, gyönyörködjünk a dévérek bronzszínében, a jászok hömpölygésében, a vad márnák húzásában, és becsüljünk meg minden halat méretétől függetlenül, mely életét a szórakozásunkért áldozta. Ami a zsákmányból nem okvetlen szükséges, könyörüljünk meg rajta, engedjük vissza a természetes vizekbe, mert ez is a mai horgászathoz tartozik.
Nézzük először az úszózást. Ez olyan horgászati mód, mely során a hal jelenlétét, kapását a felszerelésünkre erősített, a felszínen lebegtetett úszó jelzi, elmozdulása esetén akasztjuk meg a halat. Ez a legegyszerűbb változat, melyet az egy szál bot végére rögzített zsinór, azon az úszó, az azt finom egyensúlyban tartó súlyozás és végül a horog alkotja.
Ezt spiccbotos horgászatnak hívják, melyet alapformájában kisebb halak fogása esetén használunk, mivel korlátozottak a fárasztási lehetőségeink. A bot hosszának kiválasztásánál vegyük figyelembe testalkatunkat, milyen mélységű vízben, vagy milyen távolra kívánunk horgászni. Az optimális méret, mellyel órákon keresztül is képesek vagyunk lógatni az 5-7 méter körüli.
A hatalmas választékból a lágyabb végűeket ajánljuk, mert bár ezzel halat nem igazán lehet emelni, de sokkal jobban utána dolgozik a halnak, ami nagyobb méretű zsákmánynál növeli a kifogási esélyt. Figyelem! A hosszú, szénszálas spiccbotok jó elektromos vezetőképességük miatt magukban hordozzák az áramütés veszélyét, ezért elektromos kábelek közelében ne horgásszunk vele!
A zsinór hossza soha ne érjen túl a boton, vastagsága változhat a fogható halak méretétől és a víz hőmérsékletétől, hidegben 12-16-os, nyáron nagyobb halakra el lehet menni 16-24-esig. Az úszók közül elsősorban a két ponton rögzített, hosszúszáras úszók váltak be egészen antennáig súlyozva.
A szerelék fogóssága az optimális ólmozástól nagyban függ, ezért fentről lefelé csökkentve osszuk meg, hogy a halnak minél kisebb súlyt kelljen emelnie, vagy vinnie. Állóvízben több sörétet használjunk, az alsó mindössze a horogtól 5-10 centire, folyásban kevesebb hosszúkás stil ólmot, az alsót 30 centis lebegő felett. A horog mérete szintén nagyon fontos tényező, itt is függ a fogható halak méretétől és a víz hőfokától, hidegben 10-14-es, míg nyáron elmehetünk akár hatosig.
A spiccbotozás különösen alkalmas a dévér horgászatára, melynek legjobb csalija az árvaszúnyoglárva. E gyenge, apró, vörös csalit érdemes kisméretű, vékonyhúsú, piros horogra tűzni, mert a színazonosság nagyban növeli a fogás esélyét, ez igaz a pinki és a trágyagiliszta használata esetén is. A spiccbotos horgászatnál, főleg ha gyakran járunk egy helyre, használjunk készségünk tárolására létrát, melyre csak fel, illetve le kell tekerni a már bevált szereléket, hozzágumizzuk a bothoz és így szállítjuk a bottokban.
A spiccbotozás az egyik legfinomabb, és legeredményesebb horgászmódszerhez tartozik, nem véletlen alkalmazzák gyakran a versenyzők is. Nagyon sok örömöt, sikert tud nyújtani, egyben nagyon jó iskola a kezdő horgászok számára. A spiccbotos horgászat javára írandó még, hogy nagy vízmélységnél, fagyban, mikor a gyűrűs botok befagynak, illetve a nyárfapihe hullásának idején teljesen zavartalanul horgászhatunk vele.
A hátránya pedig az, hogy könnyen jöhet nagyobb méretű hal, melynek kivételével igencsak megszenvedhetünk, ha nincs nálunk merítő. A horogkivevő is fontos szerszám, mert ha többször beleszakítjuk a halba a mélyre nyelt horgot, az ólmozást meg kell bontanunk és lerövidül a zsinórunk is. Ne feledkezzünk meg a halmércéről, mérlegről, golyóstollról, melyek a zsákmány megtarthatóságának fontos kellékei. Bár az elektronikus fogási napló esetén utóbbi már nem is fontos.
Forrás: Energofish
