Hatalmas fekete amurok és pontyok pusztultak el a Kákafoki-holtágon

• Jó fogás
• 2026. február 4.
• 0

Több elpusztult fekete amurt és pontyot találtak a Szarvas–Békésszentandrási Holt-Körös (ismertebb nevén Kákafoki-holtág) szarvasi szakaszán a közelmúltban zajló ökológiai célú, szelektív busahalászatot követően.

A Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége (KHESZ) szerint a beavatkozás jogszabályi kötelezettség, az észlelt elhullás járulékos veszteségnek minősül, az állatkínzásra és szakszerűtlenségre vonatkozó vádakat pedig visszautasítják.

Az elpusztult fekete amurokról fényképeket is kapott a Pecaverzum egy horgásztól, aki szerint már a jég beállta előtt is nagy mennyiségben sodort partra a víz haltetemeket.

Egy három kilométeres partszakasz bejárása során három fekete amur tetemét találták meg. A legkisebb is 130 centiméteres volt, a három hal össztömege megközelíthette a 100 kilogrammot.

Volt egy olyan példány is, amely mérete alapján megegyezett a korábbi országos rekordként nyilvántartott egyeddel.

– Hogy valóban ugyanarról az egyedről volt-e szó, azt már nem lehet megállapítani – mondta a horgász.

Állítása szerint a tetemeken háló okozta fejsérülések, valamint a csónakba emeléskor keletkezett bevérzések is láthatók voltak, amelyek szerinte a halászati módszerekre utalnak.

Mint mondta, tisztában van azzal, hogy a fekete amur nem őshonos faj, ugyanakkor európai viszonylatban egyedülálló, kis egyedszámú populáció élt korábban ezen a vízterületen.

Ezért különösen sajnálatosnak tartja, hogy a mostani lehalászás során más, őshonos halfajok egyedei is elpusztultak. Azt sem tartotta kizártnak, hogy a jég olvadása után további elhullott halak kerülhetnek elő.

A horgász ugyanakkor pozitívumként értékelte a nagyobb testű busák eltűnését, ugyanakkor megjegyezte, hogy az utánpótlásuk a Hármas-Körös irányából továbbra is biztosított. Véleménye szerint így néhány éven belül ismét felszaporodhat az állomány, ahogyan ez korábban – például a 2018-as lehalászás után – is megtörtént.

Nemes Attila, a KHESZ ügyvezető igazgatója a Pecaverzum megkeresésére elmondta: a Szarvas–Békésszentandrási Holt-Körösön végzett ökológiai célú, szelektív busa- és törpeharcsahalászat jogszabályi kötelezettség.

Mint fogalmazott, ezt a magyar állam, a haszonbérbe adó Agrárminisztérium, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) írta elő a hasznosító számára, és a tevékenység a haszonbérbe adó, valamint az illetékes halgazdálkodási hatóság engedélyével zajlik.

Tájékoztatása szerint a KHESZ több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a természetes vízi halgazdálkodás és a tógazdasági haltermelés területén. Közlése alapján a jelenlegi szelektív halászat során november óta több mint 70 tonna busát fogtak ki a holtágból, ami szerinte tényszerűen igazolja a beavatkozás szükségességét a túlnépesedett busaállomány miatt.

Nemes Attila elismerte, hogy az ilyen jellegű halászat során járulékos veszteségek előfordulhatnak. Állítása szerint a módszer a nagy testű busák eltávolítására a leghatékonyabb, miközben a közepes méretű, jellemzően 6–7 kilogrammos halak átférnek az alkalmazott hálók nagy szemméretén. Kijelentette: állatkínzásról sem a megbízott halászok, sem a halőrök részéről nem beszélhetünk.

Az ügyvezető igazgató a járulékos veszteségek mértékét is részletezte. Elmondása szerint a rekesztőhálók felnézését követően megállapították, hogy az elpusztult halak 99,72 százaléka busa volt. Emellett három, körülbelül 7 kilogrammos pontyot, valamint négy, 10 kilogramm feletti fehér amurt találtak elhullva. Több nagy testű ponty élve, megfelelő egészségi állapotban visszakerült a vízbe.

A fekete amurokat is beleszámítva a járulékos veszteség nem érte el a 200 kilogrammot, ami a kifogott busamennyiség 0,28 százalékát jelenti. Az őshonos halfajok esetében a kieső állomány pótlását ígérték, míg az idegenhonos fajok visszatelepítését jogszabályi tiltás miatt kizárták.

A rekesztőhálók vízben hagyását az eredményességgel indokolta. Meglátása szerint azok idő előtti eltávolítása a busák újbóli szétszóródásához vezetett volna, ami egy későbbi halászat során nagyobb járulékos veszteséget okozhatott volna az őshonos, nagy testű halak körében.

A halőrök munkáját ért kritikákat Nemes Attila alaptalannak nevezte, a munkavégzés szakszerűségét pedig a halőrök által használt okoseszközökből származó adatok és statisztikák is alátámasztják.

Hozzátette: az időjárás okozta kényszerszüneteket követően a halászat folytatását tervezik, amint a körülmények ezt lehetővé teszik.

Forrás: Pecaverzum