Szakértők segítették a pontyhorgászt az óriásharcsa fárasztásában

• Halhíradó
• 2025. október 30.
• 0

A bojlinak nem tudott ellenállni egy hatalmas meglepetésharcsa a Komravölgyi-víztározónál.

A pontyhorgásznak nagy szerencséje volt: nemcsak fizikailag, hanem szakmailag is segítséget kapott három éppen arra járó pergetőhorgásztól.

Bodor Béla, salgótarjáni horgász, kétnapos őszi pontyozásra érkezett október 24-én hajnalban a Nógrád vármegyében található Komravölgyi-víztározóhoz, Mihálygergére. A tó középső részén állította fel a helyét, és körülbelül száz méterre horgászott 24 milliméteres, erősen fűszeres, süllyedő bojlival, amelyet 0,30-as fluorkarbon zsinóron, 4-es horgon kínált fel. Az etetést dobócsővel oldotta meg.

Másnap reggel, kávézás közben, nagyjából 7 óra körül három pergetőhorgász sétált el mellette. Köszöntek, továbbindultak – majd egy perccel később erőteljes ejtős kapás jelezte, hogy valami igazán komoly hal akadt horogra.

„Az első harminc méteren olyan volt, mintha egy kisebb ponty lenne. Alig bírtam utolérni az orsóval, ahogy jött a part felé, aztán megállt” – mesélte Béla. A sok akadó miatt azt hitte, a hal megakadt valamiben, ezért teljesen rátekert a húszkilós fékre, és megpróbálta kiemelni. A hal azonban ekkor indult meg igazán: nyílt víz felé tört, és mintegy nyolcvan méter zsinórt húzott le.

Egy órán keresztül ment a fárasztás: ha Béla visszanyert tíz-tizenöt métert, a hal újra lehúzott harmincat. Közben a keze már görcsben állt. Még mindig nem tudta, mi van a horgon, csak azt, hogy ha valaki nem szedi ki a másik botját, búcsút mondhat a zsákmánynak.

Szerencséjére ekkorra visszaértek a pergetők.

Megkérte őket, hogy segítsenek – és kiderült, hogy egyikük tapasztalt harcsahorgász. A férfiak türelmesen kivárták a fárasztás végét. „Mondták, hogy ez biztos nem ponty, inkább egy legalább harminckilós harcsa. Nem hittem el. Aztán amikor feljött a víz tetejére… mindenkinek leesett az álla.”

Mivel Béla nem készült ponyvával, rögtönözni kellett: a közelben lévő esőbeállóról levágtak egy vastag nylon takarást, arra fektették majd a halat. De előbb ki kellett húzni a partra. Az egyik pergető bement a kilencfokos vízbe, Béla követte.

„Mondta, hogy hozzá fog érni a halhoz, és akkor kitör majd. Háromszor meg is tette. A negyediknél sikerült megfogni a szája szélét két kézzel. A harcsa akkorát csapott, hogy a segítőmnek előre kellett lépnie, különben elesik” – idézte fel.

A végén sikerrel jártak: a hatalmas harcsa parton volt.

Nem tartották sokáig: néhány perc alatt lemérték, majd visszaengedték. A hal 230 centiméter hosszú volt, tömegét 70–80 kilogrammra becsülték.

„Hihetetlen szerencsém volt, hogy ilyen emberekkel találkoztam, és hogy kibírta a felszerelésem. Soha nem fogtam még harcsát, nem is horgászom rá. Ez volt életem hala. Nagyon boldog vagyok” – mondta meghatottan Bodor Béla.

Forrás: Pecaverzum