Szinte eltűnt a kecsege a Körösökből, a többi őshonos halfaj is veszélyben lehet

• Jó fogás
• 2026. október 12.
• 0

Drasztikusan visszaesett a kecsege fogása a Körösök térségében: míg korábban évente több száz kilogrammot is kifogtak belőle, mára a bejelentett mennyiség gyakorlatilag nullára csökkent.

A folyók változó vízjárása, az aszály és a természetes szaporodás nehézségei más őshonos halfajok fennmaradását is megnehezítik. A szakemberek szerint a megfelelően megtervezett haltelepítés egyre fontosabb szerepet kaphat a hazai vizek élővilágának megőrzésében.

Évtizedek alatt omlott össze a kecsegefogás

Nemes Attila Károly, a Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetségének ügyvezető igazgatója a Magyar Országos Horgász Szövetség videójában idézte fel, hogyan változott a kecsegeállomány helyzete a térségben. A korábbi évtizedekben még évi 300 kilogramm körüli fogást is jelentettek, ez azonban előbb mintegy 200 kilogrammra, majd körülbelül 50 kilogrammra esett vissza. Később a bejelentett kecseg efogások gyakorlatilag megszűntek.

A kedvezőtlen folyamat miatt 2010 körül döntöttek a faj rendszeres telepítésének újraindításáról. A munka szempontjából előnyt jelentett, hogy a kecsege mesterséges körülmények között is sikeresen szaporítható és nevelhető, így a haltermelőktől beszerezhetővé váltak a szükséges példányok. A Körösökön megkezdett kezdeményezést később más jelentős vízkezelők is követték, a telepítéseket pedig célzott támogatási programok is segítették.

Nem elég néhány halfaj állományát erősíteni

A természetes vizek halgazdálkodásában nem kizárólag a fogások növelése a cél. A megfelelően összeállított telepítési programokkal a halfajok sokféleségét és a veszélyeztetettebb állományok utánpótlását is támogatni lehet. A szakember szerint egy jól működő rendszerben lehetőség szerint legalább nyolc halfaj telepítésével érdemes számolni, egyes folyószakaszokon pedig akár 10-12 faj is szerepet kaphat.

A kecsege mellett más őshonos fajok megőrzése is figyelmet igényel. A Körösvidéki Horgászegyesületek Szövetsége például a paduc, a márna és a menyhal telepítésére is pályázott. Ezeknek a halaknak az életfeltételeit szintén jelentősen befolyásolják a folyók vízjárási sajátosságai és a meder állapota, ezért a hosszú távú állományfenntartásnál több szempontot kell figyelembe venni.

Az aszály a halak szaporodását is veszélyezteti

A természetes utánpótlást egyre több környezeti tényező nehezítheti. A változó vízjárás, a folyók alacsony vízhozama, az átalakuló mederviszonyok és a gyakoribb vízhiányos időszakok kedvezőtlenül hatnak az őshonos halfajok szaporodására. Nem minden évben adottak a feltételek ahhoz, hogy a halállomány természetes úton megfelelően megújuljon, ezért egyes fajok esetében célzott beavatkozásra is szükség lehet.

A szakemberek szerint a mesterséges telepítés napjainkban már nem csupán a horgászati lehetőségek javítását szolgálhatja, hanem a természetes halállomány fennmaradásához is hozzájárulhat. A jól megtervezett programoknak ugyanakkor a helyi vízi élővilághoz kell igazodniuk, és több őshonos faj igényeit kell figyelembe venniük.

A halállomány megőrzését pályázati támogatások is segítik. Ezek között szerepelnek az őshonos halfajok telepítését és visszatelepítését ösztönző programok, valamint azok a támogatások, amelyek rendkívüli halpusztulás vagy állományvesztés esetén járulhatnak hozzá a károk enyhítéséhez.