Tíz éve szűnt meg a hivatásos halászat Magyarországon

Megosztás:

Több mint tíz év telt el azóta, hogy 2016. január 1-jével gyakorlatilag megszűnt a természetes vizeken folytatott hivatásos halászat Magyarországon – erre emlékezett vissza közösségi oldalán Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság (MHTT) elnökségi tagja.

Egy szakma végét jelentette a döntés

Bejegyzésében felidézte: 2016. február 6-án Csongrád mellett tüntetést tartottak, amelyen tiszai és dunai halászok is részt vettek, abban bízva, hogy megmenthetik hivatásukat.

Sallai Zoltán a demonstrációra testvérével érkezett, aki akkor ellenzéki országgyűlési képviselőként próbálta képviselni a halászok érdekeit, ám – mint írta – nem járt sikerrel. A döntés következtében mintegy 240 halászcsalád veszítette el a megélhetését.

„Tudomásom szerint a mai napig nem kapták meg a kártérítést, pedig több százezres, akár több milliós vagyonuk állt a szerszámokban és felszerelésekben” – fogalmazott.

Eltűnt a vadvízi hal az asztalokról

A halkutató szerint a változás a fogyasztókat is érintette: úgy véli, közel tízmillió ember asztaláról tűnt el a hazai természetes vizekből származó halhús.

Állítása szerint a halászcsárdák többsége ma már tógazdaságokból, intenzív telepekről szerzi be az alapanyagot, az áruházláncok hűtőpultjaiban pedig jellemzően import, fagyasztott termékek találhatók.

Megjegyezte: a balatoni keszegsütőkben sem balatoni hal sül, a balatoni fogas pedig inkább azok számára elérhető, akik horgászjegyet váltanak és maguk fogják ki.

„Emlékszem arra az utolsó tiszai vadpontyra, amit Mészáros Pali halászbarátomtól vásároltam karácsonyra. Az elmúlt tíz évben hiába keresem ezt az ízt, sehol nem találom” – osztott meg egy személyes emléket.

Elvesző tudás, átalakuló vízkezelés

Sallai szerint a halászok generációkon át felhalmozott tudása is veszélybe került. Sokan halőrként vagy tógazdaságokban helyezkedtek el, mások külföldön próbáltak új megélhetést találni.

„A halászok generációkon keresztül szerzett tudása kezd elveszni” – írta.

Sallai Zoltán 1991-ben Tatán szerzett halász szakmunkás képesítést, amelyre ma is a legbüszkébb végzettségeként tekint. Több mint harminc éve járja a természetes vizeket, tapasztalatai szerint a halászok munkáját a víz és a hal iránti elhivatottság határozta meg.

Bejegyzésében párhuzamot vont egy másik hivatással is: „Mi lenne, ha egy aktív, hivatásos vadőrnek azt mondanánk, hogy holnaptól kimehet az erdőbe, de többé nem veheti a kezébe a puskát?”

Írása végén arra is kitért, hogy az elmúlt évtizedben a természetes vizek kezelése a horgászokhoz került, miközben a horgászlétszám közel a duplájára emelkedett.

 

Forrás: Pecaverzum

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük