Új helyszínen vizsgálják a tiszai vízlépcső megépítésének lehetőségét

• Jó fogás
• 2025. december 5.
• 0

Egyre intenzívebb viták övezik a vízügyi tervezésben felbukkanó információt, miszerint a szakágazat újra elővette a csongrádi vízlépcső terveit – ráadásul immár egy új helyszínen, Szeged alatt vizsgálják egy lehetséges duzzasztómű megépítésének lehetőségét.

Bár hivatalos álláspont még nem született a vízügy részéről, a felvetés máris élénk szakmai vitát indított. A téma jelentőségét jól mutatja, hogy november 17-én teltházas kerekasztal-beszélgetést tartott a Nem víznek való vidék csapata a szegedi TIK-ben.

A vita tétje nem kevesebb, mint az, hogyan kezelhető az Alföld egyre súlyosabb vízhiánya, illetve milyen módon lehetne megállítani a Tisza medrének mélyülését, és helyreállítani a vízszintet.

A résztvevők

A beszélgetésen több szakmai háttérrel rendelkező meghívott vett részt:

• Balogh Péter, gazdálkodó geográfus (Vízválasztó)

• Kiss Tímea, független kutató, az MTA doktora

• Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Ativizig) vezetője

• Réder Ferenc, a Víz Keretirányelv egyik legismertebb hazai szakértője

A beszélgetést Csala Dániel, a csatorna szerkesztője moderálta.

A mederküszöbök és a vízlépcsők vitája

Balogh Péter szerint az Alföld jelenlegi kiszáradása nem természetes folyamat, hanem a több mint 150 éve kialakított vízrendszer következménye.

„A duzzasztó vízszintet emel, de vízhozamot nem növel” – fogalmazott. „A rendszer és a vízlépcsők együtt okozták a kiszáradást.”

Balogh szerint a Tisza egyre mélyülő medre és a süllyedő talajvízszint összefügg, ezért szerinte a vízlépcsőépítés zsákutca. Javaslata: a kisvízi mederküszöbök hálózata, amelyek nem akadályozzák az árhullám levonulását, de helyben visszatartják a vizet és mérséklik az eróziót.

„Valahol meg kell tartani azt a vizet”

Kiss Tímea árnyaltabb megközelítést képviselt. Szerinte a duzzasztók nem növelik ugyan a vízhozamot, de ideiglenes tározóként segíthetnek.

„Nem azért kell a duzzasztó, mert több víz érkezik tőle, hanem azért, mert meg kell tartani azt a nyavalyás vizet.”

Hangsúlyozta, hogy a megoldás nem egyetlen beavatkozás, hanem több eszköz kombinációja, tudományos alapokon. Szerinte Magyarország késésben van, miközben más országok már tározókat, visszavadított ártéri rendszereket és új vizes élőhelyeket hoznak létre.

A helyzet súlyossága: a Tisza sokszor „elszívja” a talajvizet

Kozák Péter egy meghökkentő adattal szemléltette a helyzetet:

„Az elmúlt 15 évben az idő 39%-ában a Tisza vízszintje alacsonyabb volt, mint a környező talajvíz.”

Ez azt jelenti, hogy a folyó gyakran kiszívja a nedvességet a környező talajból, rontva a mezőgazdasági és ökológiai állapotot.

Kozák szerint a kérdés nem ideológiai vita, hanem térségspecifikus döntés kérdése:

• mást igényel a Homokhátság,

• mást a Maros hordalékkúpja,

• és mást a Szentes–Csongrád térség.

Nemzetközi példák és figyelmeztetések

Réder Ferenc a vízgazdálkodás történelmi hibáira figyelmeztetett:

„Irán, Arizona, az Aral-tó, Dél-Spanyolország – mindenhol ugyanaz a minta: vízlépcsők, szabályozatlan vízkivétel, intenzív öntözés, végül pedig a vízbázis összeomlása.”

Szerinte a megoldás alapja:

• szabályozási reform,

• átlátható vízjogi rendszer,

• kis léptékű, tájhoz illeszkedő beavatkozások.

Élesen kritizálta a magyar térinformatikai rendszert is, amely szerinte „szinte használhatatlan” egy korszerű vízstratégia támogatására.

Területek, tulajdonosok, együttműködés

A vita egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a vízügynek aligha van saját kezelhető területe. A víz visszatartása így sokszor földtulajdonosi egyeztetéseken múlik.

Pozitív példaként elhangzott:

• Kéktó térségében már működik egy gazdákból álló együttműködés,

• máshol azonban akár 80 tulajdonos megegyezése szükséges ugyanahhoz a lépéshez.

Nyitott kérdések – sürgető döntéskényszer

A beszélgetés végére egyértelművé vált: nincs egyetlen csodaszer.

A lehetséges irányok:

• vízlépcsők?

• kisvízi mederküszöbök?

• új tározók?

• ártéri gazdálkodás?

• vagy mindezek kombinációja?

Egy pontban azonban teljes volt az egyetértés: Magyarország a huszonnegyedik órában van. A döntést már nem lehet sokáig halogatni.

Forrás: Pecaverzum