350 millió köbméter víznek adhat helyet a halastavak rendszere
A magyar halastavak nemcsak haltermelésre alkalmas vízfelületek, hanem jelentős víztározó kapacitást is képviselnek, ami az egyre gyakoribb aszályos időszakok miatt felértékelődhet.
A hazai tógazdaságok mintegy 27 ezer hektáron működnek, és optimális körülmények között körülbelül 350 millió köbméter vizet képesek befogadni. A kérdés már nem pusztán az, hogyan lehet feltölteni ezeket a tavakat, hanem az is, hogy a bennük tárolt vizet miként lehet a lehalászás után minél nagyobb arányban az országon belül tartani és később más célokra is hasznosítani.
A halastavak komoly víztározók is
A vízhiány az elmúlt években már nem kizárólag a szántóföldi gazdálkodás problémája. A haltermelés, a horgászat és a természetes vizek is egyre nagyobb nyomás alá kerülnek, miközben a változó időjárási körülmények miatt egyre fontosabbá válik, hogy a csapadékosabb időszakokban érkező vizet minél tovább sikerüljön helyben tartani. A halgazdaságok ebben olyan meglévő infrastruktúrát jelentenek, amelynek kapacitása jóval túlmutat a haltermelésen.
Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet elnöke szerint a magyar tógazdasági akvakultúra nagyjából 27 ezer hektáron gazdálkodik. A megfelelően feltöltött halastavakban összesen mintegy 350 millió köbméter víz tárolható, amely a halállomány mellett a környezet vízháztartása szempontjából is jelentős. A tavak vízfelülete ugyanis hatással lehet a környező területek mikroklímájára és vízháztartására, ezért a bennük tárolt víznek az aszály elleni alkalmazkodásban is szerepe lehet.
Az aszály a haltermelőket sem kíméli
A vízgazdálkodásban azonban nem lehet abból kiindulni, hogy a halastavak korlátlan vízutánpótlással rendelkeznek. Az idei időjárás a haltermelőket is komolyan érintette, miközben a hosszabb távú éghajlati változások mellett az időjárás természetes ingadozásai, köztük az El Niño hatásai is nehezíthetik a tervezést. A következő évek vízgazdálkodási helyzete ezért továbbra is bizonytalan, az ágazatoknak pedig alkalmazkodniuk kell a változó feltételekhez.
Mindez azt is indokolja, hogy amikor a víz rendelkezésre áll, lehetőség szerint minél nagyobb mennyiség kerüljön a halastavakba, és azt megfelelő ideig ott is tartsák. A megoldás azonban nem merülhet ki a tavak feltöltésében. A teljes vízgazdálkodási rendszerben azt is vizsgálni kell, mi történik a vízzel akkor, amikor a halakat ősszel lehalásszák, és a tavakat részben vagy egészben lecsapolják.
Nem mindegy, hová kerül a lehalászás után a víz
Az őszi lehalászás természetes velejárója, hogy a halastavak egy részéből jelentős mennyiségű vizet engednek le. Ez jelenleg sok esetben azt jelenti, hogy a víz gyorsan továbbhalad a befogadó rendszerek felé, miközben egyre nagyobb szükség lenne a helyben tartására és későbbi hasznosítására. A szakmaközi szervezet szerint ezért olyan megoldások kidolgozására van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a lehalászást követően távozó vízből minél több maradjon Magyarország területén.
Ehhez nem elegendő önmagában a halastó. Tározókra, vízelosztó rendszerekre és az érintett ágazatok összehangolt együttműködésére is szükség lehet. Ha a műszaki és vízügyi feltételek megteremtésével sikerülne a leengedett víz egy részét ideiglenesen tárolni, akkor az később akár mezőgazdasági vízigények kielégítésében is szerepet kaphatna. Ez különösen olyan területeken lehet fontos, ahol az öntözéshez szükséges víz biztosítása egyre nehezebbé válik.
A szemléletváltás lényege, hogy a vizet ne minél gyorsabban vezessük el, hanem ahol lehet, tartsuk meg. Ez az elv nemcsak a halgazdaságoknál alkalmazható, hanem a teljes hazai vízgazdálkodás egyik fontos eleme lehet az aszályos időszakok gyakoribbá válásával.
A halastavakból az egész térség profitálhat
A halastavak vízvisszatartó szerepe azért is különleges, mert egy már meglévő, nagy kiterjedésű rendszerről van szó. A 27 ezer hektáron elhelyezkedő tógazdasági területek nem csupán a halágazat termelési hátterét adják, hanem potenciális vízgazdálkodási erőforrást is jelentenek. Ennek jobb kihasználása hozzájárulhat ahhoz, hogy az ország területére érkező vízből több maradjon helyben, és javuljon a környező térségek vízellátottsága.
A következő évek egyik fontos kérdése ezért az lehet, hogyan kapcsolható össze a halgazdaságok működése a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás érdekeivel. A cél nem az, hogy a haltermelés háttérbe szoruljon, hanem éppen ellenkezőleg: a halastavak meglévő kapacitását olyan módon használják ki, amely egyszerre szolgálja a halgazdálkodást és a víz megtartását. A halastavakban tárolható több száz millió köbméter víz így hosszabb távon az aszályhoz való alkalmazkodás egyik fontos eszközévé válhat Magyarországon.
- Több mint húsz alkalommal intézkedtek a halőrök a Tisza-tavon
- Közel két tonna törpeharcsát fogtak ki két holtágból, februárig folytatódik a gyérítés
- Part vagy csónak? Így tervezd meg a novemberi balatoni süllőzést
- Három őshonos halfaj verseng a 2027-es év hala címért
- Kritikus állapotban mentettek ki egy horgászt a Balatonból, mindössze 8 fokos volt a víz
- Tisza-tó november 15. után: hol pergethetsz, és hová nem mehetsz be?
2026. november 20.
Oxigénhiányos vízbe szorult több száz hal a Balaton egyik befolyójánál
2026. november 20.
Jelentősen változhat a balatoni horgászrend 2027-ben
2026. november 19.
Visszatért a víz a kiszáradt Lajtába, feloldották a horgászati tilalmat
2026. november 18.