Egyre több süllőt fognak télen a Balatonon, de ennek nem mindenki örül

• Jó fogás
• 2026. október 7.
• 0

Az utóbbi években látványosan megváltozott a balatoni téli horgászat.

A jégmentes telek miatt a horgászok hosszabb ideig maradhatnak a vízparton, és egyre többen próbálkoznak süllőfogással a kikötőmólókról, miközben a halgazdálkodás számára az enyhe időjárás egy másik, kevésbé kedvező változást is hoz. A Balaton süllőállományának alakulását ugyanis nemcsak a telepítések és a természetes szaporulat befolyásolja, hanem az időjárás és a kárókatonák jelenléte is.

A pontyállomány kedvezőbben alakul

A Balaton halállományáról nehéz közvetlen képet kapni, hiszen a tó jelentős része a horgászok számára láthatatlan marad. A szonárok ugyan egyre több információt képesek megmutatni a víz alatti világról, a hosszabb távú változásokat mégis elsősorban a fogási adatokból, a telepítésekből és a halgazdálkodási tapasztalatokból lehet értékelni. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. horgászati ágazatvezetője, Nagy Gábor szerint a ponty esetében jelenleg kedvező folyamatok figyelhetők meg.

Ebben szerepet játszhatott a balatoni halászat megszüntetése után kialakított horgászati szabályozás is. A méret- és mennyiségi korlátozások miatt több hal maradhat a tóban, miközben a telepítések rendszere is változott. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy egy halállomány alakulását nem lehet egyetlen év adataiból megítélni. Több év fogási eredményeit és a természetes folyamatokat együtt kell vizsgálni ahhoz, hogy valóban kirajzolódjon a tendencia.

A süllőnél sokkal nagyobb az időjárás szerepe

A süllő helyzete ennél összetettebb, mivel az állomány alakulásában különösen nagy jelentősége van a természetes szaporodás sikerének. Ez pedig évről évre változhat, és az időjárás komoly hatással lehet rá. Kiemelt időszak az április és a május, amikor a tavaszi körülmények, ezen belül a viharok gyakorisága és erőssége is befolyásolhatja az ívás és a szaporulat eredményességét. Emiatt két egymást követő év süllőtermése között is jelentős különbség alakulhat ki.

A halgazdálkodók ezért a természetes szaporulat mellett aktívan is igyekeznek segíteni az állományt. Több mint 2500 műfészket helyeznek ki a Balatonba, amelyek megfelelő ívófelületet biztosítanak a süllők számára. A kihelyezett fészkek közül mintegy százat azonban még a kelés előtt kiemelnek, és tógazdaságba szállítanak. Ott ellenőrzött körülmények között keltetik ki az ivadékot, majd addig nevelik, amíg a kis süllők jóval nagyobb méretet nem érnek el.

Nagyobb süllőket engednek vissza a tóba

A tógazdasági nevelés egyik legfontosabb előnye, hogy az ivadék gyorsabban fejlődhet, mint a természetes környezetben, ezért a visszatelepített halak már nagyjából 15, esetenként akár 20 centiméteres méretet is elérhetnek. Ezzel körülbelül egy évnyi fejlődési időt lehet nyerni, mire a süllők eljutnak arra a méretre, amely már a horgászok számára is jelentős.

A módszer eredménye természetesen nem egyik napról a másikra válik láthatóvá. A Balatonba telepített halaknak időre van szükségük ahhoz, hogy elérjék a fogható méretet, ezért a mai telepítések hatása sokszor csak évekkel később jelenik meg a fogási statisztikákban. Különösen a műfészkekről természetes módon kikelő süllőknél hosszabb a folyamat, akár öt év is eltelhet, mire az adott korosztály látványosan megjelenik a horgászfogásokban.

Jó példa erre 2023, amikor a kötelező hat tonnával szemben 13 tonna egynyaras süllőt sikerült a Balatonba telepíteni. Ez több mint kétszerese volt az előírt mennyiségnek, a telepítés tényleges hatását azonban csak később lehet érzékelni. A természetes szaporulatból származó halakkal együtt ezek a korosztályok hosszabb távon járulhatnak hozzá az állomány alakulásához.

Több mint 80 tonna süllő szerepel a fogási naplókban

A 2026-os fogási adatok már jelentős horgászati aktivitást mutatnak: az év során több mint 80 tonna süllő került be a fogási naplókba. Ez önmagában azonban nem jelenti azt, hogy a tó süllőállománya ugyanilyen arányban növekedett. A fogások mennyiségét ugyanis a horgászati szokások is erőteljesen befolyásolják, márpedig ezen a téren komoly változás történt az enyhébb telek miatt.

Amíg korábban a Balaton befagyása jelentősen korlátozta a téli horgászat lehetőségét, addig az utóbbi években egyre gyakrabban marad nyitva a tó. Ennek köszönhetően a téli süllőzés is egyre népszerűbb lett, különösen a kikötőmólókról. Sokan a mólók végéről, kis csalihallal próbálják becsapni a ragadozókat, és a tapasztalatok szerint ez a módszer eredményesen alkalmazható.

Az enyhébb tél ugyanakkor a halgazdálkodás oldaláról nem csupa előnyt jelent. A jég hiánya miatt ugyanis a kárókatonák hosszabb ideig hozzáférnek a Balaton nyílt vízfelületeihez, és így tovább táplálkozhatnak a tóban. A befagyott időszak korábban természetes módon szűkítette a madarak számára elérhető területet, egy többhetes jégborítás pedig a halgazdálkodók szerint olyan mértékben csökkenthette a kárókatonák jelenlétét, ami halállományi szempontból akár több tonna telepítés hatásával is összevethető volt.

A balatoni halállomány változásait ezért nem lehet egyetlen tényező alapján megmagyarázni. A telepítések, a természetes szaporulat, a horgászati szabályok, a változó horgászati szokások, a kárókatonák fogyasztása és az időjárás egyszerre alakítják a helyzetet. Az biztos, hogy a jégmentes telek a horgászoknak több lehetőséget adnak, miközben a halgazdálkodás számára új kihívásokat teremtenek.