Bambuszbottal, úszós módszerrel fogdosta a pontyokat Fekete István

Megosztás:
Ez a kép a Diás-szigeten készült, ahol nyolc napig horgászott egyhuzamban Fotó: Fekete István hagyaték

Fekete István írót mutatjuk be, aki nemcsak természetkedvelő és vadász volt, hanem szenvedélyes horgász is.

Hazánkban szinte mindenki ismeri legalább egy művét, például a Tüskevárt vagy a Vukot. Kevesebben tudják, hogy rajongott a horgászatért, és az 1955-ben megjelent Halászat című műve a mai napig szakmai alapműnek számít.

Visszatalált

Első horgászattal kapcsolatos írása 1939-ben jelent meg a Nimród Vadászújságban, Horgász lettem címmel. Ebben gyermekkori élményeit idézte fel, majd arról írt, hogy évtizedes kihagyás után a harmincas évei végén tért vissza a horgászathoz, amikor megvette első bambuszbotját és tároló orsóját.

A kutatások szerint a horgászat fontos szerepet játszott életében, amiről a Kapásjelző és dugóhúzó című könyvben is külön fejezet szól.

A Balaton volt a kedvence

Fekete István sok időt töltött a Balatonon és a Kis-Balatonon, de Kunszentmártonon és a Dunán is gyakran horgászott. A Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei városban a halászképzőben is tanított.

Leginkább az úszós módszert használta, főként békés halakra – pontyra és keszegre – horgászott, és bambuszbotokkal, tároló orsóval pecázott. Az úszókat gyakran saját maga készítette.

Többnapos túrák

A József Attila-díjas író többnapos horgásztúrákat is szívesen tett. Egy levél szerint nyolc napot töltött a Kis-Balatonon, a Diás-szigeten, ahol napjait horgászattal töltötte: hajnalban kelt, délután pihent, és a fogott halakat fogyasztotta.

Beszámolóiban részletesen írta le, milyen halakat fogott, és még azt is megemlítette, hogy kunyhóját egy búbos banka párral osztotta meg.

Forrás: Bors

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük