Ez azt jelenti, hogy azokban a kisvízfolyásokban, ahol magasabb az idegenhonos fajok aránya, az őshonos halak közösségei sokkal ingadozóbbá válnak, és érzékenyebbek lesznek a környezeti stresszhatásokra, például az áradásokra vagy a vízminőség romlására.
A kutatás továbbá arra is rámutatott, hogy nemcsak az idegenhonos fajok jelenléte, hanem a vízfolyások élőhelyeinek szerkezete és a környező tájhasználat — például a mezőgazdasági területek és a telepített halastavak — is erősen befolyásolja a halközösségek hosszú távú változásait.
Különösen a halastavak játszanak fontos szerepet abban, hogy növelik az idegenhonos fajok jelenlétét a vízgyűjtő területen, ami újabb terhet ró az őshonos halközösségekre, és tovább gyengíti azok ellenálló képességét.
A tanulmány angolul elérhető ITT.
