Kényszerhalászatot végeztek a Kozármislenyi-tónál, a megmaradt halakat a Dunába telepítették

• Jó fogás
• 2026. szeptember 15.
• 0

A kiszáradás miatt már nem lehetett tovább halogatni a beavatkozást a Kozármislenyi-tónál.

A vízszint drasztikus csökkenése miatt kényszerhalászatot végeztek, hogy megmentsék azokat a halakat, amelyek még a tóban maradtak. A kifogott példányokat elszállították, majd a Dunába telepítették át.

Folyamatosan csökkent a tó vízszintje

A Kozármisleny közelében található tónál a tartós aszály miatt olyan mértékben visszaesett a vízszint, hogy a halállomány fennmaradása is veszélybe került. A sekélyebb részek kiszáradtak, a megmaradt víz pedig egyre kisebb területre szorult vissza. Ilyen körülmények között a halak számára nemcsak az élőhely beszűkülése jelent problémát, hanem az oxigénhiány és a vízminőség romlása is.

A helyzet ezért eljutott arra a pontra, amikor a természetes folyamatra már nem lehetett egyszerűen várni. A tóban rekedt halak egy részét kényszerhalászattal kellett kimenteni, még azelőtt, hogy a vízborítás további csökkenése tömeges pusztuláshoz vezetett volna.

Amit lehetett, megmentettek

A beavatkozás célja nem a halállomány lehalászása volt a szó klasszikus értelmében, hanem a megmaradt halak megmentése. A szakemberek a tóban maradt példányokat kifogták, majd megfelelő szállítással biztonságosabb helyre vitték.

A halak új élőhelyeként végül a Duna szolgált. A kimentett példányokat a folyóba telepítették át, így legalább azok az állatok kaptak esélyt a túlélésre, amelyeket még időben el lehetett érni. A folyó természetes vízjárása és jóval nagyobb víztömege lényegesen kedvezőbb feltételeket biztosít a halak számára, mint a kiszáradással küzdő tó.

Az ilyen halmentés mindig időkritikus feladat. Minél tovább csökken a vízfelület, annál nehezebb hozzáférni a halakhoz, miközben egyre nagyobb lehet az elhullás kockázata. A mentéssel ezért nem egy későbbi problémát próbáltak kezelni, hanem egy már kialakult, sürgős helyzetre reagáltak.

Nem csak egyetlen tó problémájáról van szó

A Kozármislenyi-tónál történtek jól mutatják, hogy a hosszú ideje tartó csapadékhiány a horgászvizeket is egyre nehezebb helyzetbe hozza. A sekélyebb tavak különösen érzékenyek a hosszan tartó száraz időszakokra, hiszen a párolgás miatt gyorsan veszítenek víztömegükből, miközben az utánpótlás elmarad.

A halak szempontjából a megfelelő vízmélység önmagában sem elég. Az oxigénellátottság, a vízhőmérséklet és a vízminőség együttesen határozza meg, hogy egy tó képes-e hosszú távon eltartani az állományát. A vízszint tartós csökkenése ezért nem pusztán a tó látványát változtatja meg, hanem az egész vízi ökoszisztémát veszélyeztetheti.

A mostani esetben a kényszerhalászat és a dunai telepítés jelentette a leggyorsabb lehetőséget arra, hogy a még életben lévő halakat megóvják. Hosszabb távon azonban az ilyen beavatkozások csak tüneti megoldást jelentenek. A tavak vízellátásának biztosítása és a víz helyben tartása nélkül újra előállhat ugyanilyen kritikus helyzet.

A Kozármislenyi-tó halainak mentése végül sikerrel járt annyiban, hogy a megmaradt állományt nem hagyták a kiszáradó vízben elpusztulni. A történet ugyanakkor újabb figyelmeztetés arra, hogy a szélsőségesen száraz időszakok már a horgászvizek mindennapjaira is közvetlen hatással vannak.

Kiemelt kép forrása: Kozáromi-tó Horgászegyesület közösségi oldala