Süllőzés szeptemberben – Hol keressük napnyugta után?

• Jó fogás
• 2026. szeptember 10.
• 0

Lassan eltűnik a nap a túlpart mögött. A víz felszíne sötétebbé válik, a part mentén apróhalak mozognak, valahol pedig egyszer csak jellegzetes rablás töri meg a csendet.

A süllőhorgász számára ekkor kezdődik a nap egyik legérdekesebb időszaka. Szeptemberben egyre korábban érkezik az alkonyat, a nyáron felmelegedett víz pedig fokozatosan hűlni kezd. A süllők mozgását ugyanakkor nem egyszerűen az határozza meg, hogy „sötétben esznek”. A fényviszonyok, a táplálékhalak helye, a vízmélység és a meder szerkezete együtt alakíthatja, hol találjuk őket.

A kérdés tehát nem pusztán az, hogy mikor dobjunk, hanem az is: hová?

Miért fontos az alkonyat?

A süllő viselkedésére erősen hatnak a fényviszonyok. Egy egész éven át végzett folyóvízi rádiótelemetriás vizsgálatban a kifejlett süllők nappal elsősorban a főmeder mélyebb vizében tartózkodtak, alkonyatkor azonban sekélyebb területek felé mozogtak. A mozgási aktivitás maximumát ebben a vizsgálatban éppen a szürkületi időszakban mérték.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden magyar tavon és folyón pontosan ugyanezt teszi minden süllő. Viszont jó okot ad arra, hogy napnyugta környékén ne kizárólag a nappal működő mély helyeket horgásszuk.

Nappal mélyebben, este sekélyebben?

Jó kiindulópont lehet, de nem univerzális szabály. Napközben érdemes lehet mélyebb mederrészek, törések, kövezések és egyéb struktúrák környékén keresni a süllőt. Ahogy csökken a fény, egyes halak sekélyebb területekre mozdulhatnak. A már említett Elba-vizsgálatban nappal a főmeder mélyebb részén tartózkodó süllők szürkületkor sekélyebb víz felé mozogtak, éjszaka pedig a partokhoz közeli littorális zónában is megjelentek.

Horgászként ezért különösen érdekesek lehetnek azok az útvonalak, amelyek összekötik a mélyebb nappali tartózkodóhelyet a sekélyebb esti táplálkozóterületekkel.

A medertörés lehet az első megálló

Ha ismerjük a víz medrét, napnyugta előtt érdemes megvizsgálni a töréseket. Egy mélyebb gödörből sekély platóra vezető törés, a folyómeder széle vagy egy kövezés előtti mélységváltás jó kiindulópont lehet. Nem feltétlenül a törés legmélyebb pontját kell horgásznunk. Próbáljuk meg a törés alját, oldalát és tetejét is. Ha több dobással fokozatosan átvizsgáljuk a különböző mélységeket, könnyebben kiderülhet, melyik szinten mozognak aznap a halak.

Kövezések mellett is érdemes próbálkozni

Folyókon és nagyobb csatornákon a kövezések klasszikus süllős helyek lehetnek. A kövek között és környékén kisebb halak találhatnak búvóhelyet, a kövezés széle pedig határozott mederszerkezeti változást jelent. Sötétedéskor ezért nemcsak a kövezés előtti mély vizet érdemes átdobálni, hanem a parttal párhuzamos sávot is. Meglepően közel kerülhetnek a ragadozók a parthoz.

Keressük a kishalakat!

Ahogy a csukánál, úgy a süllőnél is kulcsszerepet játszik a táplálék. Ha alkonyatkor kishalrajokat látunk a part közelében, egy kikötő bejáratánál, kövezés mellett vagy sekélyebb plató fölött, érdemes ott maradni sötétedés után is. Figyeljük a vízfelszínt. A szétrebbenő kishalak, kisebb rablások vagy egy területre koncentrálódó táplálékhalak mind értékes információt adhatnak. Sokszor többet, mint az, hogy a térkép szerint hol található a tó legmélyebb pontja.

Mennyire menjünk közel a parthoz?

Sok horgász ösztönösen minél messzebbre próbál dobni. Süllőzésnél azonban sötétedés után ez nem mindig indokolt. Ha a táplálékhalak a part közelében mozognak, a süllő is követheti őket. A telemetriás megfigyelések szerint folyóvízi környezetben az adult süllők éjszaka valóban megjelenhetnek a sekélyebb, partközeli zónában.

Éppen ezért, mielőtt minden dobással a meder közepét céloznánk, horgásszuk meg a saját partunk előtti sávot is.

Sötétedés után már csak sekélyen keressük?

Nem. Ez lenne a másik véglet. A süllők viselkedése víztípusonként, évszakonként és akár egyedenként is eltérhet. Egy nagy tározóban végzett friss, 2026-os akusztikus telemetriás kutatás például azt mutatta, hogy a vizsgált kifejlett süllők éjszakai táplálkozó mozgásaik során akár több kilométeres utakat tettek meg, majd rendszeresen visszatértek ugyanahhoz a nappali pihenőhelyhez.

Ez jól érzékelteti, hogy a süllő esti mozgása sokkal összetettebb annál, mint hogy „sötét lett, tehát kijött a partra”. Ezért a mélyebb víz és a sekélyebb táplálkozóhely közötti útvonalakat is érdemes végighorgászni.

Mikor legyen az első dobás?

Ne akkor érkezzünk, amikor már teljesen sötét van. Ideális esetben még napnyugta előtt ismerjük meg a helyet. Világosban nézzük meg a partot, az akadályokat és a lehetséges dobási irányokat, és készítsük elő a felszerelést. A horgászatot pedig már a fényváltás előtt kezdjük el. A telemetriás kutatásban a süllők mozgási aktivitása éppen alkonyatkor érte el a maximumát, vagyis hiba lenne automatikusan megvárni a teljes sötétséget.

A napnyugta előtti és utáni időszakot egyetlen folyamatos horgászati ablakként kezeljük.

Gumihallal sötétedés után

A gumihal az egyik legjobban variálható süllőcsali. Nappal mélyebb vízben fenékközeli vezetéssel kereshetjük a halakat, sötétedéskor pedig egyre sekélyebb területeket is átvizsgálhatunk vele. Ne feltétlenül ragaszkodjunk agresszív vezetéshez. Próbáljunk kisebb emeléseket, hosszabb szüneteket és lassabb, fenékközeli vezetést is. A kapás néha határozott ütés, máskor csak annyit érzünk, mintha a csali hirtelen megnehezedett volna.

Wobblerrel egészen sekélyen is

Ha a süllők sötétedés után a partközeli kishalakat követik, egy sekélyen vezethető wobbler is kiváló választás lehet. Különösen olyan területen érdekes, ahol néhány méterre a parttól már táplálékhalak mozognak. Ilyenkor nincs szükség arra, hogy a feneket „szántsuk”. A cél éppen az lehet, hogy a kishalak tartózkodási szintjén vezessük végig a csalit. A parttal párhuzamos dobásokat se hagyjuk ki.

Szeptemberben egyre kényelmesebb az esti süllőzés

A hónap előrehaladtával egyre korábban sötétedik. Ez a süllőhorgásznak kifejezetten kedvező: nem kell késő éjszakáig várnia a fényváltásra. Munka után is elcsíphető az alkonyati időszak, hétvégi horgászaton pedig könnyebb több órát a sötétedés köré szervezni. A víz eközben fokozatosan hűl, a kishalak elhelyezkedése pedig változhat. Ezért ugyanaz a szeptember eleji hely a hónap végén már nem feltétlenül adja ugyanazt az eredményt.

A fejlámpát ne a víz pásztázására használjuk

Sötétben természetesen szükségünk van világításra. A felszerelés rendezéséhez, horogszabadításhoz és biztonságos közlekedéshez elengedhetetlen egy jó fejlámpa. A víz folyamatos végigvilágítása azonban felesleges. Ha sekély, partközeli helyen horgászunk, érdemes csendesen mozogni és csak annyi fényt használni, amennyire ténylegesen szükségünk van. Sötétben különösen fontos, hogy a merítő, fogó és horogszabadító eszköz már az első dobás előtt kéznél legyen.

Mindig nézzük meg a helyi horgászrendet!

Az éjszakai horgászat lehetősége és feltételei vízterületenként eltérhetnek. Mielőtt sötétedés után a parton maradunk, ellenőrizzük az adott víz aktuális horgászrendjét, valamint az esetleges helyi korlátozásokat. Csónakos horgászatnál pedig a megfelelő világítás és biztonsági felszerelés különösen fontos.

Hol kezdjük tehát napnyugta után?

Ha ismeretlen vízen kellene választani, először három dolgot keresnék:

táplálékhalat, mélységváltást és sekélyebb területet a mély víz közelében.

Napnyugta előtt még meghorgásznám a törés mélyebb oldalát. A fény gyengülésével fokozatosan ellenőrizném a törés tetejét és a sekélyebb részeket, sötétben pedig a partközeli sávot sem hagynám ki. De nem azért, mert minden süllő ugyanilyen menetrendet követ, hanem azért, mert a kutatások is azt mutatják, hogy a fényváltás valóban együtt járhat a süllők jelentős helyváltoztatásával és aktivitásával.

Szeptemberi süllőzéskor ezért ne csak azt figyeljük, mikor megy le a nap. Figyeljük azt is, merre indulnak a kishalak, amikor eltűnik a fény.