Száz éve is a pergetést tartották a sporthorgászat koronájának

• Jó fogás
• 2026. július 19.
• 0

A pergetést és a műlegyes horgászatot a sporthorgászat legszebb és legsportszerűbb formái közé sorolta Kohlmann Gyula 1925-ben. Úgy vélte, ezek nemcsak a testet mozgatják meg, hanem annyira lekötik a figyelmet, hogy néhány órára a mindennapi gondokról is megfeledkezhet a horgász.

Magyarországon azonban akkoriban még kevesen ismerték igazán a pergetés fortélyait. Sokan rosszul összeállított felszereléssel próbálkoztak, mások pedig azért nem vágtak bele, mert úgy gondolták, hogy csak drága bambuszbot, selyemzsinór és finom orsó segítségével lehet eredményesen horgászni.

Kohlmann szerint a kezdőnek nem volt szüksége fényűző felszerelésre. Egy kellően rugalmas bambusz- vagy kőrisfa bot, valamint vékony, szövött len- vagy kenderzsinór is megfelelhetett. A szerző az egyszerű szerelékeket részesítette előnyben, mert tapasztalatai szerint ezekkel érte el a legjobb eredményeket.

A pontos dobástól a csali helyes vezetéséig

A biztos dobást először rövidebb, körülbelül tízméteres távolságon ajánlotta gyakorolni. A kezdőnek mindig egy előre kijelölt célpont felé kellett dobnia, majd csak akkor növelnie a távolságot, amikor már pontosan tudta irányítani a csalit.

A pergetés nehezebb része a csali megfelelő vezetése volt. Süllőzéskor mélyen, hullámzó vonalban, balinra horgászva inkább a felszín közelében és egyenesebben kellett vontatni. Amennyiben a halak raboltak, de nem kaptak, Kohlmann a csali és a vezetési mélység megváltoztatását javasolta.

Az eredményességet egy dunai horgászat történetével szemléltette. Miközben társa élő csalihallal és úszóval próbálkozott, ő pergetve öt percen belül csukát fogott, majd körülbelül három óra alatt tizenegy süllőt emelt partra. Társa addig egyetlen kapást sem észlelt, ám a módszer elsajátítása után rövid idő alatt neki is sikerült három süllőt fognia.

Kapáskor gyors és határozott bevágást ajánlott, a hal fárasztásánál azonban türelemre intett. A túlzott sietség a horog töréséhez vagy a zsinór szakadásához vezethetett. Kohlmann szerint a pergető horgász sohasem unatkozik: úgy keresi a ragadozó halat, ahogyan a vadász kutatja a vadat, miközben folyamatosan tanul a folyóról és annak élővilágáról.

Forrás: Kohlmann Gyula: Bevezetés a pergőcsalival való horgászatba, Sporthorgászat, 1925. december. horgaszat.hu