Védett folyami rákot fogtak a Dunán – ritka és fontos adat a faj megőrzéséhez

Megosztás:
Forrás: pecaverzum.hu

Ritka, védett folyami rákot fogtak Dunaszigetnél. Az észlelés fontos adat a faj megőrzéséhez és a Duna vízi élővilágának védelméhez

🦞 Ritka védett folyami rákot észleltek a Dunában 🌊

Hazánkban őshonos, védett folyami rák (Astacus astacus) állománya az utóbbi évtizedekben a kihalás szélére sodródott. Minden egyes észlelés rendkívül fontos a faj megőrzését célzó programok kidolgozásához.

2023 júniusában egy horgász adult nőstény folyami rákot fogott Dunaszigetnél, a kesztölcési alsó zárás felvízén, ami kiemelt jelentőségű adat a Magyar Haltani Társaság (MHTT) szerint.

Ez az észlelés megerősíti a korábbi feltételezéseket, hogy hazánk legnagyobb vízi gerinctelen fajának kisebb állományai a Dunával közvetlen kapcsolatban lévő vízterekben még előfordulhatnak.

⚠️ Fontos ugyanakkor, hogy a jelzőrák gyors terjedése veszélyt jelent a folyami és a kecskerák (Pontastacus leptodactylus) visszaszorítása mellett egyes kis testű bentikus halfajokra (pl. botos kölönte, halványfoltú küllő, magyar és német bucó) is a Duna főágában és a Szigetköz vízrendszerében.

A jelzőrákot 2018 októberében a Lajtában, majd 2019-ben a Mosoni-Duna és a Duna főágának több pontján észlelték. A 2019 márciusa és 2025 júniusa közt végzett felmérésekkel, valamint a civileket is bevonó citizen science módszerek alkalmazásával a következő helyeken sikerült kimutatni a jelzőrákot a Dunában és a hozzá kapcsolódó mellékágakban: Dunakilitinél (47.993980É, 17.287428K; 47.984888É, 17.340063K; 47.984246É, 17.341512K; 47.991399É, 17.336366K), Dunaszigetnél (47.9749208, 17.3543684K; 47.966379É, 17.367511K; 47.966023É, 17.365037K; 47.967511É, 17.366572K; 47.950176É, 17.397878K; 47.936866É, 17.409499K), a denkpáli hallépcső al- és felvizén (47.931342É, 17.415602K; 47.931945É, 17.410323K; 47.932649É, 17.410988K; 47.932556É, 17.406804K; 47.931729É, 17.407716K), Kisbodaknál (47.896224É, 17.445537K; 47.899209É, 17.444228K; 47.894455É, 17.446827K; 47.885279É, 17.453395K), az árvai zárás fel- és alvizén (47.831539É, 17.544743K; 47.829855É, 17.548638K; 47.836278É, 17.539343K), a bagaméri mellékág fel- és alvizén 47.820953É, 17.605017K; 47.821026É, 17.600957K; 47.820375É, 17.607658K; 47.812819É, 17.617024K; 47.810963É, 17.603614K), Medvénél (47.795700É, 17.643227K; 47.794828É, 17.645491K; 47.794291É, 17.647030K; 47.793175É, 17.649309K; 47.790223É, 17.655892K), Nagybajcsnál (47.769889É, 17.692521K; 47.763039É, 17.700065K; 47.774867É, 17.684725K) és Véneknél (47.751480É, 17.731084K; 47.749639É, 17.737608K; 47.749683É, 17.741813K; 47.747282É, 17.754807K).

A jelzőrák terjedése Európában évtizedek óta nyugat-kelet irányú.

„Eredményeinkkel ezt a tendenciát sikerült igazolnunk, egyben feltárva annak egy új terjedési útvonalát. A jelzőrák terjedése a Szigetköz vízrendszerében azért is rendkívül aggasztó, mivel e faj aktívan terjeszti a rákpestisnek (Aphanomyces astaci) nevezett gombabetegséget, ami hatalmas mortalitást okoz az őshonos tízlábú rákok között. Nagy egyedsűrűségű állományai pedig a kiterjedt járat- rendszereikkel jelentős károkat okozhatnak a Szigetköz természetes partfalaiban és árvízvédelmi töltéseiben. A Szigetközben, illetve a Duna főágában való jelenléte fontos vizsgálandó terület, mivel a jelzőrák terjeszkedése jelentős természetvédelmi és vízgazdálkodási problémákat okozhat” – írta jelentésében Weiperth András, Bányai Zsombor Márk és Liziczai Márk.

A kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00008 számú projekt támogatásával valósult meg.

Forrás: pecaverzum.hu

Megosztás:
Előző cikk Árvízhelyzet Észak-Magyarországon: Harmadfokú készültség a Sajón Következő cikk Nem a fajok versengése, hanem a vízkapcsolat formálja a Duna halközösségeit

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük