Fókuszban a horgászat – Dunai kalandok

Megosztás:
Aki ismer az tudja, hogy a pontyhorgászat mellet a pergető horgászatot is kedvelem, számomra fontos, hogy néha a ragadozó halakat is kergessem. A mostani pecán Hodula Tomi barátommal indultunk a Dunára, annak is az Ercsi, Százhalombattai szakaszára. Wobblerrel balinoztunk, Jiggel pedig a süllőt, kősüllőt kerestük. Nagyon meleg volt, kétségeim is voltak, hogy egyálltalán fogunk valamit. Tomi megnyugtatott, hogy biztos lesz valami, jó napunk lesz, sőt, még a harcsa is beugorhat.
Az Ercsi kompkikötőből átmentünk az Újfalusi részre, 4 méter körüli víz volt, itt kerestük a töréseket, rajtuk pedig a süllőket. A törés tetején vezettük a gumikat, amire hamar meg is érkeztek a kapások. Gyors felütésekkel szinte végig pásztáztuk a törést. Sűrűn váltogattuk a színeket, mert Tomi elmondása szerint, mindig mást eszik. Régen azért ez úgy volt, hogy beletaláltunk egy színbe, akkor az egész nap adta, most nem így van, most azért cserélgetni kell. Valószínű lehet, hogy azért, mert nagyon sokan horgásznak már, és lehet, hogy ismerik a halak a csalikat, és a túlhorgászásnak az az eredménye, hogy nagyon sokat kell trükközni már, hogy halat fogjunk.
Hamar megfogtam a kősüllőmet, aztán nekem itt már nem sikerült akasztanom semmit. Tomi sikeresebb volt, több süllőt és kősüllőt is sikerült fognia. Erre mondhatnánk egyébként, hogy milyen egyszerű, de amúgy nem annyira. Sőt, az első halak után visszaesés szokott lenni a vége. Sokszor nekimegy, megnézi mi az, de nem kapja be, csak leáll, vagy testtel megdurrantja, akkor szoktak lenni ezek a jó kapásnak tűnő ütések, azt mégse akad meg.
Most erre a pecára egy Ultra Light botot hoztam magammal. Történetesen ez a sajátom, nem Tomié, az orsó is. Vékony 0,8-as fonott van rajta. Bekötöttem egy fluorocarbon előtétet is. Tomi pedig adta a csalit, egy 16 grammos fejet tettünk fel, egy 3 colos gumival. A kősüllő azért áll be a törésekbe, mert ahogy jön a sodrás és van egy törés, ott a sodrás megszűnik, ezért akadnak meg a faágak is, mert nem viszi tovább, bebújik az ilyen faágakba, egyébként a faágak védelmet nyújtanak a harcsa elől is, és ami szembejön neki ott a környéken, ivadék, géb, lárvák, azt mindet levadássza. Ugyanakkor néha kijjebb húzódik a kőszélben, az ott tanyázó úszó ivadékot is levadássza, mint egy rendes süllő, de amúgy ott pihen le és a szembe úszó csali neki olyan, mintha a futár kihozná a rendelését.
Sokszor úgy érzem, hogy nekem ehhez a pergetéshez évek kellenének, hogy ezt megtanuljam. Megtanulok valamit az egyik helyen, például mondjuk itt a nagy Dunán, és azt nem tudom alkalmazni máshol. Teljesen más csalik kellenek, más súlyokkal. Na de ez a pontyhorgászatnál is így van, cserélgetjük az előkéket meg a csalikkal variálunk.

Közben elindultunk balinozni, a kapocsba bekerültek a wobblerek. Volt itt egy limányos rész, ahol többször is lecsorogtunk, minden alkalommal adott valamit. Ahogy rádobtam a kőre, azonnal egyből. Igaza volt Tominak. Ő a mester, Ő megmondja, hogy hol van a hal, én meg megfogom. Hát, ha megtudom. A kicsi 5 centis süllyedő wobbler, ahogy beesik a vízbe, egyből el kell kezdeni tekerni, és akkor egyszer csak bumm. Tomival ezért szeretek horgászni, mert Ő nem hagyja annyiban. Ha még van esély fogásra, akkor gyerünk, megyünk még egy kört, és akkor még egyszer lecsorgunk. Közben előttünk rabolt egy jó balin. Ezt mindjárt meg is dobtam. És meg is ütötte. Szerencsém volt, a látott halat sikerült megfognom. Ekkor már fogtunk süllőt, kősüllőt, meg balint. Magasan sütött a nap, bementünk egy árnyékos helyre, hogy egy jót együnk. Volt nálam a sütéshez való kellék és alapanyagot is vásároltunk egy jó kajához, amit sikerült is gyorsan elkészíteni.

 

A délután derekán jártunk, Tomi kitalálta, hogy menjünk egy új helyre, a Százhalombattai részre, ez már a MOL-nak a területe, innen csorogtunk le, és azt mondta, hogy lesz esély domolykóra is. Úgyhogy megpróbáltuk. Ezen a részen a fáknak az árnyékai rávetődtek a vízre, úgyhogy reméltük bátrabbak lesznek a ragadozóhalak, és mi meg sikerrel járunk. Voltak kisebb kőrakások, azok mögé is beáll a hal. Tominak be is jött. Ahogy bedobott a limányba, rá is rabolt egy szép domolykó a wobblerre. Ebben az időszakban, amikor nem lógnak már rá a lombok a fákra, akkor már kis hallal is táplálkoznak, mert nincs behulló bogár. Tomi elmondta, hogy a domolykó a legveszélyesebb hal, olyan téren, hogyha nem figyelsz, hamar behúzza a kezedbe a horgot. Nagyon nyálkás a teste és erősebb, mint a balin. Nekem is sikerült fognom a kőrakás domolykóiból, igaz, hogy nem annyit, mint Tominak, de így is nagyon élveztem a horgászatot. Kellett egy kis utasítás, hogy mit csináljak, hogy hova dobjak, de azért mégiscsak én fogtam meg.

Aztán Tomi még egy kis csukát is kivarázsolt, ezzel megfogta az ötödik fajta halát. Süllőt, kősüllőt, balint, domolykót, és egy kis csukát is sikerült fognia ebben a nagy melegben. Ezért is érdemes a Dunára ellátogatni. Persze, hogyha van jó emberetek, aki tudja, hogy hova kell menni, meg van frankó felszerelés, akkor szerintem ti is eredményesek lesztek…vagy, majd a halak megírják a forgatókönyvet.

Írta: Ács József
Fotók: Hodula Tamás és Laczkovszki Áron

Megosztás:
Előző cikk Indul a fogyasztóvédelmi konzultáció Következő cikk 28 ország 300 csapata ered a legnagyobb pontyok nyomába a Balatonon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük