A Velencei-tó jövője nem csak a vízpótláson múlhat

• Jó fogás
• 2026. június 25.
• 0

Történelmi mélypontra süllyedt a Velencei-tó vízszintje, a szakértő szerint azonban a megoldás nem csak a vízpótlás lehet.

A Velencei-tó vízszintje ismét olyan szintre csökkent, amely már nemcsak a vízhiányról, hanem a tó jövőjéről szóló kérdéseket is előtérbe helyezi. Egy friss szakmai elemzés szerint a jelenlegi helyzet arra is rávilágít, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult tóhasználati és fejlesztési szemlélet egyre nehezebben alkalmazkodik a megváltozó környezeti feltételekhez.

Boromisza Zsombor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszékének egyetemi docense a Másfélfokon megjelent írásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a tó jövője nem kizárólag a vízpótláson múlik. A kulcskérdés szerinte az lehet, hogy sikerül-e a használatot és a tájkezelést a tó természetes működéséhez igazítani.

Egy sekély tó természetesen nem mindig ugyanazt mutatja

Június 20-án este az agárdi vízmérce 52 centiméteres vízállást mutatott, ami a korábbi negatív rekordnál is alacsonyabb érték.

A szakértő szerint ugyanakkor fontos megérteni, hogy a Velencei-tó természeténél fogva változékony, sekély vízrendszer, amely különösen érzékenyen reagál a párolgásra és az időjárási szélsőségekre.

Átlagos mélysége alig másfél méter, ezért a vízszint ingadozása mindig is része volt a működésének. Szélsőséges időszakokban pedig akár az időszakos kiszáradás lehetősége sem tekinthető teljesen rendkívüli jelenségnek.

A jelenlegi helyzetet ugyanakkor nem lehet kizárólag a természetes folyamatokra visszavezetni.

Nem csak a tó változott, hanem az elvárásaink is

A szakértő szerint az elmúlt másfél évszázadban olyan vízgazdálkodási, partszabályozási és turisztikai fejlesztések történtek a tó környezetében, amelyek egy stabilabb, kiszámíthatóbb üdülőtó képét alakították ki.

A strandok, a kikötők, a nyílt vízfelületek és a horgászhelyek sokak számára mára a „megszokott” Velencei-tavat jelentik. Emiatt az alacsony vízállás már nem pusztán természeti jelenségként jelenik meg, hanem gazdasági, társadalmi és közösségi kérdéssé is válik.

A tanulmány ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az alacsony vízállás nem minden esetben jelent automatikusan ökológiai összeomlást.

A 2021–2022-es időszak tapasztalatai szerint bizonyos természetes folyamatok ilyenkor felerősödhetnek: egyes mocsári növényzetek regenerálódhatnak, természetesebb élőhelyek jelenhetnek meg, és bizonyos védett madárfajok számára kedvezőbb körülmények alakulhatnak ki.

A hosszú távú kérdés az alkalmazkodás lehet

A szakértő szerint rövid távon természetesen szükség lehet vízgazdálkodási beavatkozásokra a kritikus helyzetek kezelésére, de önmagában a korábban megszokott vízállás visszaállítása nem feltétlenül jelent tartós megoldást.

A hangsúly egyre inkább a vízmegtartás erősítésére, a parti élőhelyek helyreállítására, a partvédelmi megoldások újragondolására, valamint olyan fejlesztésekre helyeződhet, amelyek figyelembe veszik a tó természetes változékonyságát.

Ahogy a szakértő fogalmaz:
„A Velencei-tó jövőjének kulcskérdése ezért nem pusztán az, honnan lehetne több vizet szerezni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e a klímaváltozás korában egy természeténél fogva változékony tóhoz igazítani a használatunkat és a fejlesztési elképzeléseinket.”

Forrás: MTI