Őszi dévérezés – Miért lehet szeptember és október az egyik legjobb időszak?

Megosztás:
Az ősz remek időszak lehet a dévérezésre – a lehűlő vízzel azonban a helyválasztáson és az etetésen is érdemes változtatni

A nyári meleg elmúltával sok horgász figyelme a ragadozó halak felé fordul, pedig szeptember és október a békés halak kedvelőinek is remek lehetőségeket tartogat.

A dévérkeszeg késő őszig eredményesen horgászható, a lehűlő vízben pedig érdemes egyre tudatosabban keresni a csapatokat.

Miért jó időszak az ősz?

A dévérkeszeg csapatosan jár, táplálékát elsősorban a fenék közelében keresi. Étrendjében rovarlárvák, apró rákok és más fenéklakó szervezetek éppúgy megtalálhatók, mint különböző növényi eredetű táplálékok. A faj kora tavasztól késő őszig eredményesen horgászható, szeptember pedig kifejezetten jó időszak lehet a dévérezésre. Az ősz előrehaladtával azonban változik a helyzet. A víz fokozatos lehűlésével a halak mozgása is átalakul, ezért az a hely, amely szeptember elején még sorra adta a kapásokat, néhány héttel később már jóval csendesebb lehet.

Kora ősszel még a sekélyebb és a mélyebb területeken egyaránt találkozhatunk dévérekkel. Érdemes figyelni az iszapos vagy agyagos fenekű részeket, a medertöréseket, illetve azokat a területeket, ahol természetes táplálékot találhatnak. Ahogy egyre hidegebbé válik a víz, úgy nő a mélyebb, kiegyenlítettebb hőmérsékletű területek jelentősége. Folyókon a hirtelen mélyülő gödrök is jó dévéres helyek lehetnek.

Éppen ezért ősszel különösen sokat ér a helykeresés. Ha hosszabb ideig nincs egyetlen kapásunk sem, nem feltétlenül az etetőanyagot vagy a csalit kell azonnal lecserélni: elképzelhető, hogy egyszerűen nincs előttünk hal.

Az etetés és a finom szerelék is számít

Szeptember elején, amikor a víz még viszonylag meleg, egy aktív dévércsapat jelentős mennyiségű táplálékot képes elfogyasztani. Az idő előrehaladtával azonban érdemes óvatosabban bánni az etetéssel. A dévér jól reagál a pontos, folyamatos etetésre, de fontos, hogy a halakat a horgunk közelében tartsuk, ne pedig jóllakassuk őket. A finomabb szemcséjű etetőanyag különösen alkalmas lehet erre.

Ha feederrel horgászunk, sokszor a rendszeresen ugyanarra a pontra dobott kisebb kosár többet érhet, mint a nagy mennyiségű alapozó etetés. Dévérezéskor az egyik legfontosabb szabály, hogy ugyanazt a területet horgásszuk meg újra és újra. Feederrel használjunk távolságjelölést, és próbáljuk azonos irányba dobni a szereléket. Minél kisebb területen koncentráljuk az etetést, annál nagyobb eséllyel tarthatjuk egy helyen a csapatot.

A dévér kapása gyakran óvatos, ezért a finom szerelék egész évben előnyt jelent, ősszel pedig ennek még nagyobb szerepe lehet. A dévér szája viszonylag kicsi, ezért nincs feltétlenül szükség nagy csalira sem. Csontkukac, pinki, gilisztadarab vagy kisebb növényi csali egyaránt szóba jöhet. Ha nincs kapás, érdemes nemcsak a csali fajtáját, hanem annak méretét is változtatni. Előfordulhat, hogy néhány szem csontkukac helyett éppen egyetlen apró falat hozza meg a várva várt kapást.

Ha megérkeznek a dévérek, a kapások akár egymás után is jelentkezhetnek. Ilyenkor nem érdemes hosszú szüneteket tartani: a pontosan ismételt dobásokkal fenntarthatjuk a halak érdeklődését.

Szeptember és október két külön világ lehet

Az őszi dévérezés egyik érdekessége éppen a folyamatos változás. Szeptemberben még sokszor a nyári módszerek működnek, októberben viszont már egyre inkább a hidegebb vízhez kell alkalmazkodnunk. Kevesebb etetés, kisebb csali, finomabb szerelék és a mélyebb víz keresése – ahogy haladunk az őszben, ezek egyre fontosabbá válhatnak.

A dévérezés tehát nem ér véget a nyárral. Sőt, aki hajlandó követni a halakat és alkalmazkodni a lehűlő vízhez, annak szeptember és október még igazán szép keszegeket tartogathat.

Megosztás:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük