Több ponty kerülhet a Balatonba, de ennek most egyáltalán nem lehet örülni

• Jó fogás
• 2026. szeptember 18.
• 0

Elsőre örömteli hírnek tűnhet, hogy a Balatonba az előírtnál is több ponty kerülhet, a háttérben azonban súlyos vízhiány áll.

Az aszály miatt ugyanis több hazai horgászvíz egyszerűen nem biztos, hogy képes új halakat fogadni, miközben a halgazdaságokban megtermelt állományt valahol el kell helyezni. A probléma így egyszerre érinti a horgászatot, a haltermelést és a következő évi tenyésztést is.

Amikor már a haltelepítés is gondot okoz

A balatoni horgászok számára a pontytelepítés rendszerint jó hír. A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt.-nek évente legalább 300 tonna pontyot kell a tóba telepítenie, az idei aszály miatt azonban elképzelhető, hogy ezen felül is kerülhetnek halak a Balatonba. Ennek oka nem az, hogy hirtelen rengeteg plusz hal termett volna, hanem éppen az ellenkezője: számos horgászvíz vízhiánnyal küzd. Egy kritikusan alacsony vízállású tó kezelőjének ilyenkor elsődleges feladata a már ott élő halállomány megóvása. Új halak telepítése ilyen körülmények között akár állategészségügyi kockázatot is jelenthet, ezért előfordulhat, hogy a tavak egyszerűen nem tudják átvenni a számukra szánt állományt. A haltermelők számára ez komoly értékesítési problémát jelent. Ha egy horgásztó nem vásárol telepítésre szánt halat, akkor a termelőnek más piacot kell keresnie, miközben az állományt továbbra is etetni és megfelelő körülmények között tartani kell. Egy részük étkezési halként értékesíthető, de ez önmagában nem oldja meg a helyzetet.

Az irmapusztai tógazdaságban már most súlyos a helyzet

A problémát jól szemlélteti a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. irmapusztai tógazdasága, amely összesen 276 hektáros területen működik. A vízhiány azonban ezt a termőterületet is alaposan átrendezheti. A tórendszert tápláló Tetves-patak május eleje óta kiszáradt, ezért az egyik felső tóba már idén sem érkezett megfelelő vízutánpótlás. Az alsóbb tavakból közben vizet kellett továbbengedni, részben azért, hogy megmentsék az ott élő halakat, részben pedig azért, hogy az alattuk található tavakban maradjon elegendő víz. A rendelkezésre álló készlet azonban folyamatosan fogy, többek között a párolgás miatt. Ha nem érkezik jelentősebb csapadék, a 276 hektáros irmapusztai tógazdaságban akár mindössze 100 hektárnyi terület maradhat ténylegesen használható. Ez már nem átmeneti kellemetlenség, hanem a haltermelés működését alapjaiban érintő probléma.

Nem csak az idei halak miatt kell aggódni

A vízhiány egyik legsúlyosabb következménye, hogy nem feltétlenül csak az idei termelési év kerül veszélybe. A halgazdaságoknak ugyanis gondoskodniuk kell a következő tenyészidőszak alapját jelentő ivadék és növendék halak megfelelő elhelyezéséről is. Ha a tavak egy része kiesik a termelésből, nem marad elegendő hely a tenyészanyag számára. Ez pedig már a következő évben is visszavetheti a termelést. Vagyis egy idei aszályos időszak következményei jóval később is érezhetők lehetnek. A gazdálkodást közben az is nehezíti, hogy a megszokott vízkezelési módszerek sem mindenütt működnek. Irmapusztán például a rendelkezésre álló vizet már vissza kellett szivattyúzni a felső tavakba, ami jelentős többletköltséggel jár. A kiszáradó tómedrek pedig akkor is munkát igényelnek, ha éppen nincs bennük hal. A megjelenő növényzetet kezelni kell, különben később a tavak ismételt feltöltése és termelésbe állítása is nehezebbé válhat.

A Balaton lehet a végső megoldás egy részére

Ebben a helyzetben kerül különleges szerepbe a Balaton. A társaság számára adott a lehetőség, hogy az előírt 300 tonnán felül is telepítsen pontyot, amennyiben más vízterületek nem tudják fogadni az állomány egy részét. Ez a balatoni horgászok számára valóban kedvezőnek tűnhet, az ágazat egészét nézve azonban inkább figyelmeztető jel. A többlet ponty ugyanis nem a haltermelés rendkívüli sikerét jelzi, hanem azt, hogy az ország más részein olyan súlyossá válhat a vízhiány, hogy még a tervezett haltelepítések is veszélybe kerülnek. A MOHOSZ ezért 500 millió forintos programot indít a horgászvizek vízpótlását és vízmegtartását szolgáló fejlesztések támogatására. A mostani helyzet ugyanis egyre világosabban mutatja, hogy a víz biztosítása nélkül hosszú távon sem a horgásztavak, sem a halgazdaságok működése nem garantálható. A Balatonba kerülő több ponty tehát önmagában nem feltétlenül jó hír. Egyfelől valóban több halat jelenthet a balatoni horgászok számára, másfelől viszont annak a jele, hogy a szárazság már olyan erősen érinti a hazai halgazdálkodást, hogy egyes tavaknak a halak helyett lassan már a víz megmaradásáért kell küzdeniük.