Extrém alkalmazkodás: így küzdenek a „mászó” halak a túlélésért

• Jó fogás
• 2026. április 16.
• 0

Egyedülálló viselkedést figyeltek meg Afrikában: apró halak másznak fel egy vízesésen, akár 10 órán át tartó küzdelemben.

Halak, amelyek nem lefelé, hanem felfelé indulnak

Elsőre szinte hihetetlennek tűnik, mégis megtörtént: több ezer apró halat figyeltek meg, amint egy közel függőleges, 15 méter magas vízesést másznak meg a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A jelenséget a Luvilombo-vízesésnél, a Kongó-medence felső szakaszán dokumentálták, és egy eddig kevéssé ismert halfajhoz, a Parakneria thysi-hez köthető.

A kutatók szerint ez nem véletlen, hanem egy jól időzített, szezonális viselkedés: a halak az esős időszak végén, április és május környékén indulnak útnak, amikor a vízszint megemelkedik, és a körülmények lehetővé teszik ezt a rendkívüli „mászást”.

Lassú, kimerítő küzdelem felfelé

A folyamat messze nem látványos ugrásokból áll. Inkább egy kitartó, szinte centiről centire haladó küzdelem. A halak rövid szakaszokban haladnak, gyakran megállnak pihenni, és egy-egy példánynak akár 10 órára is szüksége lehet, hogy elérje a vízesés tetejét.

Érdekes, hogy a nagyobb egyedek ebben nem vesznek részt, feltehetően azért, mert testtömegük már nem teszi lehetővé ezt a fajta kapaszkodást. A megfigyelt halak többsége mindössze néhány centiméteres volt, jellemzően 3,7–4,8 centiméter közötti hosszúsággal.

Nem a vízben, hanem a víz mellett haladnak

A halak nem közvetlenül a sodrásban küzdenek, hanem az úgynevezett permetzónában. Ez az a terület, ahol a vízesés finom permete folyamatosan nedvesen tartja a sziklákat, így kialakul egy olyan felület, amelyen kapaszkodni tudnak.

Mozgásuk különösen érdekes: mellúszóikkal és hasúszóikkal tapadnak a sziklához, miközben apró, kampószerű képződmények segítik a rögzülést. Testüket oldalirányú mozdulatokkal lendítik előre, így haladnak lassan felfelé.

Magas kockázat, komoly tét

Ez a „túra” messze nem veszélytelen. Egy erősebb vízsugár könnyen lesodorhatja az állatokat, különösen ott, ahol a sziklafelület túlnyúlik. Azok a halak, amelyek visszazuhannak a vízbe, esélyt kaphatnak az újrakezdésre, de amelyek a sziklákra esnek, nem biztos, hogy túlélik.

Mégis vállalják ezt a kockázatot. A kutatók szerint ennek oka egyszerű: a vízesés feletti szakaszokon kedvezőbb életfeltételek várják őket, kevesebb ragadozóval és kisebb versennyel.

A környezet változása veszélyt jelenthet

A megfigyelések nemcsak a faj különleges alkalmazkodását mutatják meg, hanem arra is rámutatnak, mennyire sérülékeny ez a rendszer. Az illegális halászat, különösen a finom szemű hálók használata, könnyen veszélyeztetheti ezeket az apró halakat.

Emellett az öntözési célú vízkivétel egyes években jelentősen csökkentette a folyó vízhozamát, ami közvetlenül befolyásolhatja ezt az egyedi viselkedést is.

A kutatók szerint a Kongó-medencében még mindig kevés adat áll rendelkezésre a halak viselkedéséről. Nem zárható ki, hogy más fajok is képesek hasonló, extrém alkalmazkodásra, csak eddig nem figyelték meg őket.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu