Több mint 3100 gumiabroncsot szedtek ki a szegedi Gumis-tóból, de a legnagyobb baj még mindig a vízhiány

• Jó fogás
• 2026. szeptember 25.
• 0

Újabb mintegy 1100 gumiabroncsot emeltek ki a szegedi Gumis-tóból, így már több mint 3100 darab egykori hulladék tűnt el a mederből.

A különleges nevű bányató megtisztítása fontos környezetvédelmi eredmény, a munkát azonban éppen az tette lehetővé, hogy a rendkívüli szárazság miatt drasztikusan visszahúzódott a víz. Miközben a több évtizede a tóban rejtőző autó-, busz- és teherautó-abroncsokat sikerült eltávolítani, maga a vízfelület tovább zsugorodik, így a történetnek továbbra sincs igazán megnyugtató vége.

A kiszáradó tó felfedte a régi hulladékot

A szegedi Gumis-tó nem természetes módon jött létre. Egy korábbi agyagkitermelés után visszamaradt mélyedés töltődött fel vízzel, amely később horgászhelyként is ismertté vált. A mederben közben nagy mennyiségű gumiabroncs halmozódott fel, amelyek egy része hosszú évtizedeken keresztül a víz és az iszap alatt rejtőzött. A helyzetet az elmúlt évek rendkívül alacsony vízállása változtatta meg: ahogy egyre nagyobb területek kerültek szárazra, fokozatosan láthatóvá vált az egykori hulladék is. Az elmúlt két hétben körülbelül 1100 nagyméretű abroncsot sikerült kiemelni, ezzel pedig a 2024-ben eltávolított mintegy 2000 darabbal együtt már több mint 3100 gumit szedtek össze a tó medréből. A megtalált abroncsok között autóbuszokhoz és teherautókhoz tartozó darabok is voltak, egyes feltételezések szerint pedig akár honvédségi járművek gumiköpenyei is lehettek közöttük. Néhány abroncs akár ötven éve is az iszapban feküdhetett, vagyis a mostani takarítás egy valóban több évtizedes környezeti örökséget számol fel.

A munka korántsem volt egyszerű, hiszen bár a vízszint rendkívül alacsonyra esett, a meder egyáltalán nem vált könnyen járhatóvá. Helyenként mindössze 20 centiméteres víz maradt, alatta viszont több mint egy méter mély, süppedős iszap nehezítette a munkát. A szakemberek ezért csónakokkal közelítették meg az abroncsokat, majd olyan partszakaszokra vontatták őket, ahol már szállítójárművekkel is hozzáférhettek a rakományhoz. A vízzel és sárral megtelt nagyméretű busz- és teherautó-gumik mozgatása komoly fizikai feladatot jelentett, a puha meder pedig a gépi munkát is jelentősen korlátozta. A kiemelt hulladék végül a parton gyűlt össze, majd a megfelelő hulladékgazdálkodási rendszerbe került.

Jó hír, hogy eltűnik a szemét, de rossz hír, hogy a tó is fogy

A tó megtisztítása fontos eredmény, hiszen egy olyan hulladékproblémát sikerült kezelni, amely évtizedeken át láthatatlan maradt. A rendkívüli aszály azonban egyszerre hozta felszínre a régi környezeti terhet és a jelenlegi vízhiány valódi súlyát. A víz visszahúzódása lehetővé tette a gumik kiemelését, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a tó vízkészlete milyen mértékben megfogyatkozott. Az egykori horgászhely ma egészen más képet mutat, mint azokban az években, amikor a meder jóval nagyobb részét víz borította.

A bányatavak esetében a vízháztartás gyakran szorosan függ a talajvízszinttől és a csapadék mennyiségétől. Hosszabb száraz időszakban, amikor kevés utánpótlás érkezik, miközben magas a párolgás, a vízfelület gyorsan csökkenhet. A Gumis-tó helyzete ezért nem egyszerűen egy szegedi érdekesség: jól mutatja, milyen összetett következményei lehetnek a tartós vízhiánynak. A visszahúzódó víz ugyan hozzáférhetővé tette a régi hulladékot, de egyben azt is jelzi, hogy maga az élőhely kerül egyre nehezebb helyzetbe.

Több ezer gumi tűnt el, de még nem lehet hátradőlni

A mostani akció egyik tanulsága, hogy a vízszint szélsőséges visszaesése váratlan feladatokat is lehetővé tehet. Olyan tárgyak kerülhetnek elő a mederből, amelyekről korábban csak kevés információ állt rendelkezésre. A Gumis-tó esetében ez több ezer gumiabroncsot jelentett, amelyek eltávolítása után a környezet látványosan rendezettebbé vált. A tisztítás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden környezeti kockázat megszűnt, hiszen a meder pontos története ma már nehezen rekonstruálható, és nem ismert minden egyes abroncs bekerülésének körülménye sem.

A most kiemelt mintegy 1100 darab abroncs azonban jelentős mennyiség, és a korábbi munkával együtt már több mint háromezer gumi került ki a tóból. Ez önmagában is komoly eredmény, különösen egy olyan helyen, ahol a hulladékot évtizedeken keresztül az iszap és a víz fedte. A takarításnak így nemcsak esztétikai jelentősége van, hanem a tóban és környezetében rejtőző régi szennyezőforrások egy részét is sikerült megszüntetni.

Most már nem az a fő kérdés, hány gumi maradt

A történet legnagyobb ellentmondása, hogy a környezetvédelmi siker mögött egy súlyos vízhiányos helyzet áll. A gumikat azért lehetett ilyen tömegben megtalálni és kiemelni, mert a tó vízszintje rendkívüli mértékben lecsökkent. Most, hogy az évtizedek óta rejtőző hulladék jelentős részét eltávolították, egyre hangsúlyosabbá válik maga a víz kérdése. Mennyi marad a tóból, ha továbbra is kevés a csapadék, magas a párolgás, és nem javulnak a vízháztartási körülmények?

A Gumis-tó példája ezért egyszerre két történetet mesél el. Az egyik egy régi, több évtizedes hulladékprobléma felszámolásáról szól, a másik pedig egy olyan vízhiányos időszakról, amely már egyre több hazai tó sorsát befolyásolja. Több mint 3100 gumiabroncs már eltűnt a mederből, de most sokkal fontosabb kérdés, hogy maga a tó hogyan vészelheti át a rendkívüli szárazságot.