Nem őshonos kagylók pusztulnak a Tisza-tónál – visszatérő jelenség áll a háttérben

• Jó fogás
• 2025. július 8.
• 0

Tömeges pusztulást figyeltek meg a Tisza-tó Abádszalóki medencéjében, amely ezúttal nem őshonos amuri kagylókat érint.

A Tisza-tó Abádszalóki medencéjében ismét olyan jelenséget észleltek, amelyet korábbi években is megfigyeltek már: tömeges pusztulás indult el a nem őshonos amuri kagylók állományában.

A szakemberek szerint ez nem rendkívüli esemény, hanem olyan folyamat, amely bizonyos környezeti körülmények között időről időre újra megjelenhet. A tartós hőség és a magas vízhőmérséklet különösen kedvez azoknak a hatásoknak, amelyek végül a pusztuláshoz vezethetnek.

Egy távoli vidékről érkezett faj terjedt el hazai vizeinkben

Az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) nem őshonos Magyarországon. A faj eredetileg a Távol-Keletről származik, és a hatvanas években került hazánkba, amikor növényevő halfajok – például az amur és a busa – betelepítése zajlott.

A bekerülés nem tudatosan történt, az állatokkal együtt érkezett, később pedig rendkívül sikeresen alkalmazkodott az itteni körülményekhez.

Napjainkra már nemcsak a Dunában és a Tiszában, hanem számos tóban is megtalálható. Mérete sem elhanyagolható: akár 25–30 centiméteresre is megnőhet, tömege pedig elérheti a 70 dekagrammot.

Bár sokan nem tudják, a kagylók fontos szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémában, hiszen naponta jelentős mennyiségű vizet képesek átszűrni. Egy nagyobb példány akár 40 liter víz szűrésére is képes lehet egyetlen nap alatt.

Mi állhat a pusztulás hátterében?

Az amuri kagylók esetében a tömeges pusztulás nem új jelenség a Tisza-tónál. Hasonló eseményt már 2007 júliusában is dokumentáltak ugyanebben a térségben.

A háttérben egy összetettebb biológiai folyamat állhat. Vizeinkben él egy őshonos vízi atkafaj, amely képes átfúrni a kagylók köpenyét, és ezen keresztül olyan fertőzések indulhatnak el, amelyekkel szemben az európai őshonos kagylófajok nagyobb ellenálló képességet mutatnak.

Az amuri kagylók esetében azonban ez a védelem kevésbé működik, ezért bizonyos körülmények között nagyobb arányú pusztulás alakulhat ki.

A természetben a lebomlás is része a folyamatnak

Az elpusztult kagylók teste idővel lebomlásnak indul, emiatt gyakran a vízfelszínre emelkednek. Ezeket a természetben más fajok is hasznosítják: a megfigyelések szerint a harcsák rendszeresen fogyasztják a bomló kagylótesteket.

Bár a látvány elsőre szokatlannak vagy aggasztónak tűnhet, a szakemberek szerint fontos látni, hogy egy nem őshonos faj esetében egy összetett ökológiai folyamat zajlik, amelyben az időjárási és biológiai tényezők egyszerre játszanak szerepet.

Forrás: Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság