Napi 2 centimétert is apadhat a víz: kritikus helyzetben a dunántúli halastavak

• Jó fogás
• 2026. augusztus 13.
• 0

A dunántúli halastavakat súlyosan érinti az aszály. A szakemberek szerint a vízmegtartás nélkül egyre nagyobb problémákra kell felkészülni.

A Dunántúl halastavai egyre nehezebb helyzetbe kerülnek az elhúzódó aszály és a rendkívüli hőség miatt. Miközben a Tiszántúlon a Tisza-tóhoz kapcsolódó tározórendszer egyelőre enyhíti a vízhiány következményeit, nyugaton egyre fogy a rendelkezésre álló vízkészlet. Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója szerint már most olyan folyamatok zajlanak, amelyek hosszabb távon is veszélyeztethetik a haltermelést és a vízgazdálkodást.

Már tavasszal látszott, hogy komoly gond lehet

A szakember szerint a problémák nem a nyár közepén kezdődtek. Több dunántúli tározó, köztük a Velencei-tó környéki víztározók, a Marcali térségében található tározó, valamint több somogyi vízfelület sem tudott megfelelően feltöltődni a tél folyamán.

A hiányzó vízkészletet a nyári hőség tovább apasztotta. A magas hőmérséklet, az erős napsütés és a száraz szelek miatt egyes vízrendszerekben naponta akár 1-2 centiméterrel is csökkenhet a vízszint. Ez néhány hét alatt már komoly veszteséget jelenthet egy halastó számára, különösen akkor, ha nincs lehetőség az utánpótlásra.

Az öntözés is növeli a vízért folyó versenyt

A mezőgazdasági öntözés megindulásával a helyzet még bonyolultabbá vált. A gazdálkodók igyekeznek megóvni terményeiket, ezért ahol rendelkezésre áll víz, ott azt öntözésre használják fel.

Lévai Ferenc szerint emiatt egyre több ágazat versenyez ugyanazért a korlátozott vízkészletért.

A szakember az InfoRádió műsorában úgy fogalmazott:

„a Dunántúlon lesznek katasztrófagyanús helyzetek”

Szerinte minden lehetséges módon meg kellene őrizni a rendelkezésre álló vízkészletet, mert a probléma már nemcsak az idei haltermelést érinti, hanem a következő évek biztonságát is veszélyeztetheti.

Új szemléletre lehet szükség

A hagyományos gyakorlat szerint ősszel a halastavak vizének döntő részét leengedik a lehalászás miatt, majd később ismét feltöltik őket. A szakember szerint azonban egyre gyakoribb aszályos időszakokban ezt a rendszert is érdemes lehet újragondolni.

Az egyik elképzelés szerint bizonyos tavakat egy-egy évben nem halásznának le, így a bennük tárolt víz később is rendelkezésre állna. Más esetekben pedig úgy lehetne megszervezni a lehalászást, hogy ne kelljen minden tó vizét teljesen leereszteni, így a víz nagyobb része a rendszerben maradna.

Bár az így visszatartott víz minősége nem feltétlenül éri el a friss vízét, vízhiány idején ez még mindig kedvezőbb megoldás lehet, mint teljesen elveszíteni a készleteket.

A víz megtartását támogatni is lehetne

A szakember szerint érdemes lenne ösztönözni azokat a tógazdákat, akik vállalják, hogy nem engedik le teljesen tavaik vizét.

Ez ugyan gazdasági hátrányokkal is járhat, hiszen a nagyobb vízmélység mellett a lehalászás nehezebb és költségesebb, a víz visszatartása azonban nemcsak a haltermelés, hanem a teljes térség vízháztartása szempontjából is értékes lehet.

Több vizet is képesek lennének tárolni a halastavak

A hosszú távú megoldások között kiemelt szerepet kaphat a tározók és halastavak rekonstrukciója.

Lévai Ferenc szerint a tómedrek kotrásával jelentősen növelhető lenne a hasznos víztározó kapacitás. Az évtizedek alatt felhalmozódott iszap ugyanis sok helyet foglal el, miközben eltávolításával több víz maradhatna a rendszerben.

A szakember becslése szerint a jelenlegi mintegy 300 millió köbméteres vízmegtartó kapacitás akár 350-400 millió köbméterre is növelhető lenne, ehhez azonban átfogó fejlesztési programra és jelentős beruházásokra lenne szükség.

A vízmegtartás már nem csak a halgazdaságok ügye

A mostani aszály ismét rávilágított arra, hogy a korábbi vízgazdálkodási gyakorlat önmagában már nem biztos, hogy elegendő a megváltozott éghajlati viszonyok között. Ha a telek továbbra sem biztosítanak elegendő utánpótlást, miközben a nyarak egyre forróbbak és szárazabbak lesznek, a víz megtartása stratégiai kérdéssé válhat.

A dunántúli halastavak helyzete ezért jóval túlmutat a haltermelésen. Az előttünk álló évek egyik legfontosabb feladata az lehet, hogy a lehulló vizet minél nagyobb arányban sikerüljön a tájban és a vízrendszerekben megőrizni.

Forrás: agroinform.hu